Örökségünk bástyája
65 éves a NIT(T), a magyarországi tárgyalkotó népművészeti mozgalom támogatója
2018. december 7.–2019. január 12.
Magyar Népi Iparművészeti Múzeum
1011 Budapest, Fő u. 6.
A kiállítás egy reprezentatív válogatás a Magyar Népi Iparművészeti Múzeum mintegy tízezer népművészeti és népi iparművészeti tárgyat számláló gyűjteményéből. Az alkotások mindegyike a Népi Iparművészeti Tanács(adó Testület), azaz a NIT(T) felügyelete alatt került Múzeumunk tulajdonába. Ezzel az impozáns bemutatóval kívánunk megemlékezni a magyarországi tárgyalkotó népművészeti mozgalmat támogató szervezet fennállásának 65. évfordulójára.
A népi kultúra igazi megbecsülése a népművészet hanyatlásával, fokozatos eltűnésével párhuzamosan alakult ki. Ez azonban nem pusztán magyar jelenség, hiszen a népművészet élményszerű felfedezése nagyjából azonos időben, a 19. század végén zajlott le nálunk és egész Európában.
Angliából indult ki az a mozgalom, amely az „ipar művészi voltára” és közvetve a népművészetre is felhívta a figyelmet. Megindult a népművészeti tárgyak gyűjtése, nemcsak a múzeumokba, hanem városi lakásokban is. Az 1880-as években már „korsó, kanta és bokály gyűjtési mániáról” olvashatunk a budapesti sajtóban, aminek következtében csaknem minden harmadik lakás „egy fazekas raktárhoz hasonló”. Az 1890-es évek végén Baross Gábor, ekkor már kereskedelmi miniszter, vonta állami felügyelet alá a háziipari termelést. Izabella főhercegnő támogatásával 1894-ben a felső-magyarországi megyék népművészeti jellegű és háziipari termékeinek értékesítésére jött létre az Izabella Háziipari Egylet. Ezzel egyidejűleg szervezte meg a Bánffyhunyadon Gyarmati Zsigáné a kalotaszegi asszonyok kézműves tevékenységét, és Buzsákon, a Balatoni Szövetség megbízásából a Széchenyi grófkisasszonyok szervezésében már megrendelésre készítettek öltözeti és lakást díszítő hímzéseket.
Az 1896 utáni korszakokra az a jellemző, hogy a népművészet iránti élénk érdeklődés kettévált, vagyis más úton haladtak az iparművészek és az akkori hivatásos néprajz kutatói. A 19-20. század fordulóját követő évtizedekben Magyarországon együtt jelentkezett a modern európai művészet és a magyar népművészet nagyszerű találkozása. Erre több szép példát említhetnénk, de különösen kiemelkedik a Zsolnay család tevékenysége Pécsett, a Gödöllői Művésztelep tevékenysége, valamint Hódmezővásárhely művészeti élete.
A 20. század derekára az intézményi háttér is kialakult, hiszen 1951-ben Széll Jenő vezetésével megalakult a Népművészeti Intézet, ahol a Művészeti, Néprajzi és Tánc osztály foglalkozott az amatőr népművészeti mozgalmon belül megindult népi díszítőművészeti szakterület patronálásával.
A Magyar Néprajzi Társaság és a Népművészeti Intézet Győrben 1952 novemberében megtartott tanácskozása új korszakot nyitott az „élő népművészet” alakulásában. A főreferátumot Kresz Mária tartotta. (Kresz Mária: Népi díszítőművészetünk fejlődésének útjai. Ethnographia 1952. LXIII. 10-43)
Ehhez a tanácskozáshoz köthető a népi iparművészet fogalom bevezetése is.
Itt született meg a Népi Iparművészeti Tanács létrehozásának gondolata, majd 1953-ban megalakult a Háziipari és Népi Iparművészeti Szövetkezetek Országos Szövetsége, a HISZÖV és a Népi Iparművészeti Tanács (NIT).
Ezt a kulturális folyamatot a magyar népművészet szerves folytatásának kell tekintenünk, ami az elmúlt 65 évben folyamatosan változott, átalakult. Ezt a változást, megújulást az alkotói indíttatás, a társadalmi környezet, a társadalmi igény és a műbírálás (kialakított bírálati rendszer) folyamatosan alakítja, az adott kor követelményeinek megfelelően változtatja. Ebben hatalmas szerepe van a Hagyományok Házának, aki az utóbbi évtizedekben felügyeli e kulturális terület tevékenységét.
A 21. század elején jelentkező „népművészet” nem lehet ugyanolyan, mint egy évszázaddal, vagy akár csak 65 évvel ezelőtt, hiszen megváltoztak a társadalmi és gazdasági körülmények, s ezzel együtt az életmód, a szükségletek, az ízlésformáló tényezők. Mások a készítők és nem ugyanazok a felhasználók sem, nem is beszélve az alapanyagokról. Ez nem jelenti azt, hogy jelen állapotunkban nem beszélhetünk már népművészetről. A fogalom használatát kell megváltoztatni, átértelmezni, mivel olyan tárgyalkotókkal van dolgunk, akik tevékenységükhöz elsősorban a hagyományos tárgykészítési technikákat alkalmazzák, ezt fejlesztik tovább.
A Hagyományok Háza szeretettel meghívja Önt és kedves családját az Örökségünk bástyája című kiállításának megnyitóünnepségére 2018. december 7-én 14 órára, a Magyar Népi Iparművészeti Múzeumba.
A kiállítás megnyitja: Csupor István, a Népi Iparművészeti Tanácsadó Testület elnöke
A kiállítás megtekinthető 2019. január 12-ig, keddtől szombatig 10-18 óráig.
További információ:
Magyar Népi Iparművészeti Múzeum
1011 Budapest, Fő utca 6.
(+36) 30 615 4134
